Wales - Peter Nemeth Photography

Pembrokeshire - Wales tengeri alvilága

A lelkem ismét szabad. Lassan magunk mögött hagyjuk a newport-i öböl csendes vizét, itt a Preseli hegyeken túl, ott ahol már a tenger az úr. Itt Dél-Wales, Pembrokeshire tartományában kezdődik az Annwn, a kelták alvilága. Alvilági hangulat helyett és a sziklákon szétrobbanó hullámok robaja mellett mégis egyfajta csend és megnyugvás ölel körül, ahogy kiérünk a nyílt vízre. Átláthatatlan a természet hatalma és titokzatossága, de mégis értünk van és bennünket gyönyörködtet.

Jon 15 perc alatt képes volt összefoglalni a lényeget, előadsámódja mindenkit lenyűgözött, nem kihangsúlyozva gyengeségeinket, inkább erősítve lelkesedésünket. Többek között arra a pár fennforgandó eshetőségekre tért ki, hogy mit tegyél akkor, ha egy erősebb áramlat hirtelen elragadja a kajakodat. Nem kell pánikba esned, ha a víz alá kerülsz, csak légy éber, nyúlj előre és a keresd meg a spritzdecken, a hullámkötényen lévő kis kallantyút. Rántsd magad felé és azonnal ki tudsz bújni a kajaktestből. A felszínre érve pedig csak lóbáld magasba az öklödet. Ebben a szituációban ez a jelzés segítségkérést jelent, ami azonnal meg is érkezik. Mert a walesi guide figyeli minden rezdülésünket, még ha többen is vagyunk, mindenkit szemmel tud tartani. Úgy bánik az evezőkkel, hogy pár másodperc alatt bárkit el tud érni. Megnyugszom egy kicsit, talán így nem lesz gond a tengeren. Mégis ösztönösen kémlelem a partot, de az alacsony szürke felhőrétegekből előbukkanó kőházak között csak a sofőrünk integet lelkesen. Hamar megkedveltük ezt a pasast, ő aztán büszke a hazájára. De nem tudnék itt olyan valakit mutatni, aki ne lenne az. A forgalmas autópályáról határtalan örömmel mutogatott abba az irányba, ahol szülővárosa fekszik, persze nem láttunk semmit. Mikrobuszunk az integető sofőrtől kicsitt távolabb árválkodott a parkolóban, tetején a vörös sárkányos walesi zászló táncolt a páradús levegőben. Merlin története szerint abban az időben a fehér és a vörös sárkány küzdött meg egymással. A fehér sárkány képviseli Anglia első hódítóit, a szászokat, velük jöttek a legelső angol törzsek. Innen származik az angolszász betelepülők elnevezése. A vörös sárkány pedig a kelták szolgálatában áll, aki a végső csata során győzedelmeskedik. A zöld és a fehér háttér pedig a póréhagyma jelképe. Cadwaladr parancsolta meg katonáinak, hogy csak úgy vonulhatnak csatába, ha sisakjaikra kitűzik a mágikus erejű póréhagymát. Így hát a szász háborúk előtt a katonák a sikeres csata reményében póréhagyma ültetvényeket látogattak.

Én most csak vörösalgát tudnék a fejemre tűzni és harcba indulni a természeti elemek, most éppen a tenger ellen. Így modernül, evezővel felfegyverkezve vívunk háborút. Még azt se bántam, hogy a szél és a hullámok üvöltésétől alig hallom Jon rövid utasításait, sokszor csak nevetése és nagy mosolya jut el hozzám. Tegnap a nem éppen bőbeszédű szörf oktatónkon is ugyanezt láttam. Életfilozófiájuk valódiságát és misztikumát. Mindennapjaikat a nyílt vizen töltik és mindig tudják, hogy hányadik hullámot érdemes meglovagolni. Evezőm pár tempó után már szorgosan munkálkodik ahogy belekapaszkodik a kékeszöld tengerbe. Érzem karjaimon, hogy az előző napi tréning megtette hatását. A raftingnak kiépített mesterséges folyómederben hat alkalommal ereszkedtünk le, ami hatalmas izommunkát igényelt, miután egy-két technikai instrukció birtokában csónakunkat irányba tudtuk tartani a pörgő örvények közepette. A tengeri kajak viszont nagyobb egyensúlyérzéket követel. A coasteering is kellő képpen előkészített minket erre az utolsó napra, amihez hasonlóan kell beöltözni, mint a tengeri kajakozáshoz. Csak a kajakodat és evezőidet az autód tetején hagyhatod. És még kell egy jó edzőcipő, ami nem sajnálsz. Ez a fajta sport még 1973-ban látott napvilágot, mikor nehezen megközelíthető barlangokat igyekeztek feltárni, kenderkötelek segítségével, gyapjúnadrágot, kezdetleges vedősapkát viselve.

Napjainkban a coasteering is modernizlódott. Nem kell messziről gyönyörködnöd a mesés tengerpart sziklaformáiban, akár oda is mehetsz hozzájuk és érintheted őket. Ez egy igazi kihívó kalandtúra a sokszor megközelíthetetlen meredek falakon, beúszhatsz sötét barlangokba, átúszhatsz keskeny hasadékokon. Ha hullám közelít, több méter magasba emelhet és nekipréselhet a szikláknak. Ilyenkor csak előretolod a lábad és egy erősebb lábtartással véded meg magad a sérülésektől. És csak a társaidba szabad kapaszkodni, nem az éles köveken, mert a víz visszahúzhat a mélybe. Ha lecsúszol, akkor megnézheted a kezedet. Összehasonlítva a mesterséges falmászással, azt hittem könnyebb lesz, de a vizes közeg valahogy jobban égeti az energiát. A vad természet jobban munkára bírja a testet, még a kisebb hullámok is próbára tesznek. Mikor éppen mászni támadt kedvem, már pár kapaszkodás után minden erőm alább hagyott és csak zuhantam vissza a 14 fokos tengerbe. De fázni se fáztam már, a neoprén ruha megtette a hatását.

Ha esetleg valaki a tengeri kalandok helyett a szárazföldet választja és onnan szeretne gyönyörködni Pembrokeshire partvidékében, annak ajánlom, hogy járja végig a 298 km hosszú The Pembrokeshire Coast National Park partmenti szakaszát. A Parkot 1952-ben alapították, Brecon Beacons és Snowdonia mellett a harmadik Nemzeti Park, mely 58 tengerparti szakaszt érint, 14 nagyobb kikötővel, a völgyekben meghúzódó mesés falvakról nem is beszélve. Egykoron itt sétálgatott Catherine Zeta-Jones szülővárosától (Mumbles) nem messze és Russel Crowe is itt pattant lóhátra, mikor a Robin Hood jeleneteit forgatták. Három nagyobb trekking útvonal van Walesnek ezen területén: The Pembrokeshire Coast Path, Offa's Dyke és a Glyndwr's Way. Többször érdemes visszatérni és meglátogatni egy-egy kisebb szakaszt, mert a meredek mészkősziklák, hullámzó vörös homokkővel tarkított öblök, vulkanikus földnyelvek, Skomer, Skokholm, Caldey és Ramseya szigetei és a Preseli hegyek, ahonnan származtatják Stonehenge köveit, hosszabb időre marasztalják a vándort.

Felgyorsulva érjük el az első hullámokat, több méter magasba emelnek minket, az érzés mintha ismerős lenne. Egy pillanatra látom a horizontot, de a következő pillanatban ismét lépcsős hullámtornyok fognak körül. Jon hirtelen fordítja meg magát a fortyogó habokban és pár másodperc után már két szikla között siklik tovább. Kiabál, hogy menjünk mi is. Mindenkinek át kell esnie a tűzkeresztségen. Lehet, hogy még nem csináltad életedben és visszaridasz egy pillanatra attól a látványtól, ahogy porrá zúzódnak a sziklákon a tarajos hullámok. Egy pillanatra én is lebénulok, mert tódulnak agyamba a ‘mi lesz ha’ kérdések. De a képesség lehetősége visz tovább. Mintha csatasorba állnánk a kajakokkal, mindenki mélyeket húz az evezőkkel. Az első kisebb stresszfaktor után már csak hagyom, hogy tengeri kajakom belefeküdjön az áramlatok közé. Csak hátra kell dőlnöm és a természeti erőkre bíznom magam. Nem kényelemből dőlök hátra, arra most nincs idő. Ahogy egy kicsit hátrább helyezem a súlypontot, a kajak orra megemelkedik és nem fúródik a víz alá. Pár perce tanultam Jontól. Pattanásig feszülnek az idegek, ahogy az előttem emelkedő hullámra koncentrálok. Igyekszem felkapaszkodni a lehető legjobb időben, mert ha túl korán vagy túl későn időzítek, akkor megszorulhatok a víz szintjének rohamos süllyedésétől keskenyedő szorosban és könnyen fennakadhatok egy a mélyből előbukkanó fekete sziklán. A hullám először nem enged tovább, hatalmas teste mintha visszafordítana, de nem adom fel és próbálom egyenesben tartani magam. Kihúzom a hátam és még egy kicsit jobban hátra dőlök, hogy kajak még stabilabban feködjön a vízre. Aztán hirtelen mintha az ég felé tartanék, megemelekedik a kajak orra és fent vagyok a vízhegy tetején. Valahogy ismét közelről hallom Jon hangjat, talán azért mert üvölt, hogy most kapcsoljak rá. Nem kell kétszer mondania. Belekapaszkodom a hullám testébe és húzom magam tovább, amennyire csak lehet. Mintha a víz érezné jelenlétemet, hatalmas sebességgel lendíti tovább kis csónakomat. Érezted már valaha, ahogy a természet megmozgatja lényedet, átjárja testedet az ereje, feltöltődsz tiszta energiáival, bőrödet kitisztítja a sós víz, tüdődet átjárja a friss levegő? Itt leszel igazán teljes ember. Tisztelni kell a hatalmasok birodalmát, mert ha alázatos vagy, akkor hajlékra lelsz a legnagyobb vihar közepette is. De ha ellenszegülsz, akkor saját szorításodból aligha menekülsz. Örömkiálltások helyett evezők emelkednek a magasba, ahogy a nagy hullám egy biztonságos területen ad át egy másik hullámnak. Sárga kajakom győzedelmeskedik.

Közben azt sem vettem észre, hogy eleredt az eső, a szél pedig annyira felerősödött, hogy levágja a hullámokat taraját. Az atlanti szürke fókák pedig biztonságos távolságból dugják felszínre fejüket, nagyokat prüszkölve a víz felszínére. Jon visszaint minket, hogy meg se probáljunk közelebb menni hozzájuk. Kicsinyeiket védik a szirtek körül. Kiváncsiskodva azért sokáig követnek minket, közben Jon a távolabbi szirtek felé mutat, rengeteg még a látnivaló. Evezőm ismét belekapaszkodik a kékeszöld tengerbe. Mosolygok, nem hittem volna, hogy az alvilágban is újjá lehet születni.