Dubai - Peter Nemeth Photography

Ajánlom ezt a munkámat Orsinak, Juditnak, Zsuzsinak és Lajosnak.


- Ehhhhhh…? - az arab sofőr már sokadszorra nyögte telefonjába ezt az értelmetlen hangot. Rendszeresen hívták és erre az unott nyerítésre egy idő után már feküdtünk a nevetéstől. Egyik kezében a telefon, másikban a kormány, lába pedig a gázpedálon. Nem sokáig hagyott minket nevetni, mert nekivezette a terepjárót a gyorsan közeledő hatalmas homokdűnének. Irtózatos erővel csapódott fel az autó orra és kapaszkodott fel velünk a magasba, a motor kényelmesen nyüszített. Ahogy elértük a tetőt, a horizont csak átsuhant a szemünk előtt és az autó a másik oldalon a mélybe zuhant. A félig leeresztett gumiabroncsok megültek a vörös homokban és csak suhantunk lefele. A halálfélelem gyorsan eluralkodott az utastérben, mert éreztük, hogy az autó nem bírja tartani az egyensúlyát és felborulunk. De a terepjáró kijátszva a fizikai törvényeket, stabil maradt. A kormány rutinosan pörgött a sofőr kezében. Ahogy lejöttünk az egyik homokdűnéről, teljes gázzal igyekeztünk a másikra. A mögöttem ülő svéd lány arcának alapszíne még fehérebb lett, szemét lecsukva halkan beszélt magában. Biztosan imádkozott, mert ő sem volt képes tartani magát a kocsiban, ahogy faltól falig a merevítők után kapkodva repkedünk az erős manőverek közepette. Már amennyire tudtunk repkedni, mert a hét fős terepjáróba nyolcan voltunk bepréselve. Elképzelni sem tudtam, hogy ekkora súllyal, hogyan vagyunk képesek fent maradni ezeken a meredek falakon.

Megváltás volt kiszállni egy rövid pihenőre. Az ég fehéren izzott a nagy melegben, a sofőrök szabadjára engedték a felnyitott motorháztetők alól feltörő füstöt. A sivatagi szél szüntelenül hordta a finom homokot a dűnék feszínén. Csak pár centis magasságban kúsztak az érdes részecskék, amelyek aztán gyönyörű fodrokká tapadtak össze. A helyiek szerint hét különböző színű sivatag létezik ezen a vidéken, nemcsak a sárgás-szürkés homokszín, hanem a fekete színű homok is megfigyelhető itt. A szél mintha építeni akart volna valamit, mindig újabb érdekességgel próbálta ámulatba ejteni az erre tévedt vándort. A látvány valóban megbabonázza az embert, tökéletesen elrendeződés a végtelenségben. A szépséget még a homokba ágyazódott mélyzöld csíkos sártök is próbálta fokozni, de a szépség nem minden. A sártök gyümölcse ugyanis halálos méreg. Jobb, ha éber marad az ember és azt a vágyát is féken tartja, hogy beszaladjon messzire a messzeségbe, mert csak a legtapasztaltabbak képesek túlélni ezen a vidéken. Ezért is tisztelték az idők kezdete óta a sejket, az arab beduin törzs szellemi vezetőjét, aki mindig képes volt utat mutatni népének.

Lábamat már sokadszorra szippantotta be a forró talaj, a cipőmbe beömlő homoktól a szétnyílt lábujjaimat már egyik irányban sem tudtam mozogatni. Vártam, hogy süllyedésem megtorpanjon végre, mert a messzeségben csillogó acél és üveg látványához mozdulatlan akartam maradni. Ez itt Dubai, Közép-Kelet Velencéje, mely igazán méltó az „űrkikötő” kifejezésre. A város könnyedén nőtt ki a sivatagból, pedig az 1960-as években még csak egy kis beduin település volt. A lakosság halászatból, legfőképpen gyöngyhalászatból élt. Rasid sejk 1961-ben kikotortatta az öblöt, így Dubai a térség legfejlettebb kikötője lett. Aztán ahogy megépült a Port Rashid kikötő, a gazdaság hatalmas fellendülésbe kezdett. Azonban a város nagyléptékű fejlődése az olaj felfedezése során gyorsult fel igazán, bár ebben nagyobb szerepe volt Abu Dhabinak, mivel itt tárták fel az első lelőhelyeket és a mai napig is ő birtokolja a legnagyobb készletet. Ahogy az Emírségek erősödni kezdtek, úgy döntöttek, hogy összefognak és 1972-ben megalapították az Egyesül Arab Emírségeket, maguk mögött hagyva a korábbi brit fennhatóságot, az amerikai olajvállalatokat pedig előnyben részesítették. A hét Emírség: Abu Dhabi, Dubai, Sharjah, Ajman, Fujairah, Ras Al Khaimah, Umm Al Quwain.

Éjjelente csak pár órát aludtam. Erkélyünkről csodás látvány nyílt a Dubai Marinára, éjszaka a csillagok helyett a felhőkarcolók fényei néztek be az ablakon. Hajnalban már korán talpon voltam, minden reggeli utam a kedvenc épületemhez, a 80 emeletes és 306 méter magas Infinity toronyhoz vezetett. Az épület teteje 90 fokkal csavarodik el az aljától. Csak álltam alatta, bámultam felfelé, próbáltam megérteni a sok építészeti csoda mellett ezeket az elcsavarodó emeleteket. A laza, sivatagos területre történő építkezést úgy valósították meg, hogy hatalmas oszlopokat nyomtak le a homokba, hogy addig tömítsék, amíg a talaj teljesen szilárd nem lesz. Mint amikor egy üveg rizsbe ceruzákat szúrunk le. Egy idő után annyira tömött lesz az üvegben a rizs, hogy képesek vagyunk az üveget felemelni a ceruzákat megragadva. Ezekre a stabil alapokra húzták fel a felhőkarcolókat. A város a folyamatos terjeszkedése során az olcsó munkaerőt teljesen kihasználja, az sem meglepő, hogy 24 órában dolgoztatják a munkásokat. Néha elképzelhetetlen, hogy ezeket az égig érő acélmonstrumokat emberi kéz alkotta. A közelben lévő Torch („Fáklya”) nevű hotelben az elmúlt években rendszerességgel tűz ütött ki. Ezekben a magas építményekben a tűzjelzők a lehető legérzékenyebbre vannak állítva, amit szerencsénk volt a saját hotelünkön is tesztelni. A reggeli tükörtojás kisebb füstje beindította apartmanunk tűzjelzőit, a biztonsági rendszer leküldte az összes liftet, a recepció pedig biztonsági okokból két fekete öltönyös fazont küldött fel hozzánk. Illedelmesen mosolyogtak, körbeszaglászták a szélein megszenesedett tükörtojást és nyugtázták, hogy a reggeli elkészítése még csak most kezdődött és hátra van még pár tojás megsütése. Miután elmentek, még nagyobb füstöt sikerült csinálnunk a konyhában.

A város rengeteg szabállyal rendelkezik, amit érdemes betartani. A törvény tiltja az illetlen öltözködést, a rágózást, nem szabad táncolni, hangoskodni az utcákon, a nyilvános alkoholfogyasztás tilos, a párok sok helyen nem ölelkezhetnek és nem csókolózhatnak, a szemetelést pedig szintén nagyon komoly pénzbírsággal büntetik. A kisebb rendbontásért is börtönbüntetés jár, kábítószer birtoklásért a legsúlyosabb törvény sújt le. Ha valaki megszegi a törvényt, kitiltják a városból és soha több nem térhet vissza. A közbiztonság tökéletes, nem lopnak, ha bármit elhagysz, akkor azt megőrzik, viccet félretéve a takarítónő is körbemossa a mosdóban hagyott táskát, nem nyúlnak semmihez. A szigorú törvények ellenére mégis látok a Dubai Marina csatornáin luxusjachtokat, amiken az esti partik már illuminált állapotban lógnak a víz felett. A várost sokféle véleménnyel lehet megközelíteni, mégis érezni, hogy a helynek pozitív kisugárzása és nyugalma van, ésszerűen és megfontoltan terjeszkedik a high-tech kényelem a maga őrült tempójában. Ha valami történik is, akkor nem engedik, hogy a rossz hír kikerüljön a városból. Dubai 2,8 milliós lakosságának 10%-a tősgyökeres dubai, a helyi fiatal házasoknak házat és telket ajándékoz a kormány. Hétvégén pedig illik megmutatni, hogy ki mennyi lóerővel bír. A Ferrarik és Lamborghinik mindennaposak, ma már minden ötödik eladott Bugatti Veyron az Egyesül Arab Emírségekben köt ki.

A várost átszelő, nyolc sávos Sheikh Zayed Road nagyságát akkor érzed igazán, amikor autóban ülsz és a végtelenbe futó sávokon csak suhansz a centrum felé. A város elején a körforgalmak akkorák, hogy nagyobb sebességgel is könnyedén behajtasz és átsiklasz rajtuk, az égbe nyúló üvegpaloták pedig nem futnak el a szemed elől, mert akkorák a távolságok, hogy mintha minden csak egy helyben maradna. A másik célszerű közlekedési megoldás a metró, bár vannak állomások, ahol több mint 2 km-t kell gyalogolnod a légkondicionált függőfolyosókon, hogy elérd az állomást. Ez a Világ leghosszabb föld feletti távvezérléses metrója. Mikor beszállsz egy metró kocsiba, érdemes megnézni a jelzéseket, mert külön kijelölt hely van nőknek és oda férfi egyáltalán nem léphet be. A nők bármelyik szerelvényre felszállhatnak. Illetve, ha arany osztályra szól a jegyed, akkor utazhatsz az első kocsiban is, az ezüst osztályra szóló jeggyel egy kicsit hátrébb kell helyet foglalnod.

Naponta ötször hangzik fel a müezzin, még a bevásárlóközpontokban is ki van hangosítva a napi rendszeres ima. Ne érjen meglepetés, ha vásárlás közben az eladók az üzletük közepén átadják magukat a szent perceknek. Dubai legnagyobb bevásárlóközpontját, a Dubai Mall-t több nap alatt sem vagy képes bejárni, több mint 1200 üzlettel rendelkezik, ma már évente 100 millió ember zarándokol a pénztáraihoz. Innét tör az ég felé a világ legmagasabb épülete, a Burj Khalifa, melynek 124. emeletére felérve megtorpansz és igyekszel befogadni magadba a látottakat, azt a rengeteg információt, ami először összezavar. Próbáltam hamar rendet rakni a városban, vagyis a fejemben, hogy a fotókon megfelelően jöjjön vissza a látvány. A 828 méter magas épület alaprajzát a pókliliom szirmairól mintázták, legmagasabb pontja 1,5 méteres kilengéssel bír. Mikor Dubai 2008-ban válságba került, rengeteg építkezést állítottak le. A főváros Abu Dhabi, a nagy rivális sietett Dubai megmentésére. Cserébe annyit kértek, hogy a Burj Dubai felhőkarcolót Khalifa bin Zajed Al Nahjan sejk után Burj Khalifára nevezzék át.

Nemcsak a város lenyűgöző, hanem maga a Perzsa-öböl is, a fehér homok és a türkiz színű víz. A világon itt a második legsósabb a tenger. Itt a Jumeirah Beach-en hamar félbeszakította csodálkozásomat egy biztonsági őr, aki a nagy meleg ellenére szintén fekete öltönyben taposta a mély homokot, míg oda nem ért hozzám. Illedelmesen megkért, hogy ne fotózzam az épületeket, csak kifelé, a tengerről csinálhatok képeket. Nem értettem, miért is nem fotózhatok le egy épületet, de csak arra hivatkozott, hogy a magántulajdonban lévő épületektől engedélyt kell kérnem. A barátságos beszélgetés és egyetértés után tovább sétáltam, de azt vettem észre magamon, hogy továbbra is az épületeket fotózom. Tengeres fotóm pedig van már sok.

A strandokat és a mesterséges pálmákat (Palm Jumeirah) a tengerbe fektetett homokzsákokkal védik a betörő hullámok ellen. A zsákok selyemből készültek, melyek átlagosan 2 méter szélesek és 8 méter hosszúak. A város a vizet a tengervízből nyeri, tengervíz-sótalanító létesítményekből nyomják be a tisztított vizet a centrumba. Bár nem tökéletes az eljárás, sokan panaszkodnak, hogy van még sótartalma a háztartásokba bekerült víznek, mert gyorsan tönkre teszi a hajat. Kétség nem fér ahhoz, hogy a legnagyobb kincs itt a víz, egy liter víz drágább egy liter kőolajnál. Gazdagságukat sem tükrözi jobban, hogy minden arab háznál megfigyelhető a bejárati ajtó mellett egy kút, mely a vendégszeretet szimbóluma, bárki vételezhet vizet ingyen, aki éppen arra jár. Nyáron a medencéket hűteni kell, annyira felforrósodik a város.

Igyekeztem pár arcot is megörökíteni, de nem könnyű itt portrézni. Úgy éreztem, mintha mindenhonnan figyelnének minket. Már az elején figyelmeztettek, hogy óvatos legyek a portrézással, a helyi nőket meg se próbáljam fotózni. Természetesen itt is vannak a souk-okban árusok, akik hosszan követnek és le nem szállnak rólad. Alapvetően kedvesek az emberek, de még a legbarátságosabb kereskedő sem szerette volna, hogy készítsek róla fotót. A vallás és a nők kötelezettsége szigorú, de kellemes meglepetést ért, mikor egy család minden tagja visszamosolygott ránk, mikor látták eszement viccelődéseinket. A nők vallásuk miatt nem szólhatnak idegen férfihoz. A Starbucksban pedig véletlenül meglöktem egy arab férfit, még időm se volt felfogni a történteket, addigra ő már illedelmesen elnézést kért tőlem. Mert még egy kis lökdösődés miatt is bárki kaphat börtönbüntetést.

Utolsó nap a Burj Al Arab körül bóklásztunk. A régmúlt és a modern idők éles kontrasztban mutatkoznak meg itt, ahogy az iráni behatás folyamán elterjedt széltornyok, a badgírok mögött ott magasodik a hétcsillagos Burj Al Arab hotel. Dubai egyik legkorábbi szimbóluma 321 méter magas, az arab vitorlás hajót formázza meg. Az erős szél miatt nem engedték a fürdőzőket a vízbe, csak a bátrabb szörfösök merészkedtek a türkiz hullámok tetejére, így aztán térdig gázolva a tengerben fésűkagylókat gyűjtöttünk. Ide vissza kell jönni és tudom, hogy legközelebb már nem fogunk ráismerni a városra, mert felépül a következő több száz felhőkarcoló. Ahogy írom ezeket a sorokat, már épül az az épület, ami magasabb lesz a Burj Khalifánál is. Látni akarom azokat a hoteleket, amelyeknek egyes szintjei elforognak és a szobák a nap folyamán mind a négy égtáj felé fordulnak. Nem véletlenül vált híressé Mohamed bin Rashid Al Maktoum sejk mondata, hogy „A várossal kapcsolatos vízióimnak még csak töredéke valósult meg.” A város olyan, mint az álmok tengere, megannyi színes tornyot épít magának, hogy valamelyik majd az égig érhessen. Csak merjünk nagyon álmodni. Ahogy üldögélek a homokdűnén, a szél beszél hozzám. A messzeségben csillogó acél és üveg teljesen mozdulatlanná tesz. Csak robogj előre rendületlenül, engedd, hogy átjárjon a jó energia és mosolyogj bele a világba, ami létrehozott és életet adott neked. Keresd a jó emberek társaságát, akik őszintén és kitartóan veled tartanak az úton. Rúgjátok együtt a sivatag homokját és üvöltsetek a levegőbe tiszta torokból. Este pedig a hotelszobában nézz végig egy jó bollywood-i filmet. Még hogy Dubaiban nem lehet táncolni! Ehhhhhh…?

Dubai Gallery